19.fejezet.


Vaduz Tivoli szálló


Elnyűtten koszosan megérkeztünk a Vaduzi TIVOLI WALD szállóban már épp ideje. Siralmas állapotban volt mindenki. A jó előre foglalt lakosztályok hála a Postfacht Galamb hírvivőnek idejében megérkezett. Itt már nem csak egy szolgáló volt üzemben hanem a személyzet hordta fel az útipoggyászaink. Legelső volt mindannyiunknak a kiadós fürdés és felfrissülés. Legnagyobb örömömre sikerült egy plusz kétszemélyes szobát intézni Tantinak és újdonsült hodolójának Michel Tóvizűnek . A herceget pokrócba csavarva felvitték a szobába és szolgálók lefürdették miközben össze vissza motyogott pénzről, valamilyen gyerekről nem lehetett érteni rendesen. Sajnos a későbbiek rávilágítottak erre, de ne vágjak a dolgok elébe. A szálló igazgatója régi jó ismerősöm volt és elbeszélgettünk s mondja, hogy jött egy erőszakos nőszemély egyébként úri hölgy és alig akarta megérteni, hogy le vannak foglalva a legjobb lakosztályok. Kérdem én ha nem vagyok indiszkrét ki ez a hölgy, mert féltem előre a skandalumtól. S nemhiába , képzeljétek titkos nevén Tupirelli igazából Victória de Scarborough márkiné és szolgálója Suzi csinálta a felhajtást. Na nesze neked herceg. Nem ezt érezte ez a szoknyapecér és félt a lebukástól ? Az igazgatóval megbeszéltem, hogy hívasson orvost pénz nem számít a herceghez. A legjobbat ,mert így nem haladhatunk tovább. Meg is jött a professzor Kibelezleky Canül . A tudós ember megvizsgálta töviről hegyére a mi kis hercegkénket, hát halljatok csudát semmi baja sincs , csak „szimulandus maximus” amivel együtt jár a „ bexarus gatyus firkus „. Nos ajánlotta a népi gyógymódot tovább a „brunyalindus 300 octanus” ivását. S ha ez se használ a Zsófia de Pavari jobb és baloldali atyulását a képére s aztán ülőgumójába rúgást. Este azért a szobába vitték fel neki a vacsorát még , mert szégyellt lejönni. Zsófia lejött a társaságba, mint egy finom hölgyhöz illik. Vacsora közben elég furcsán viselkedett , nevezetesen ki ki járt a mosdóba. A nők oly jelentőségteljesen néztek össze, hogy nem álltam ki meg ne kérdezzem az okát. Az én kedvesem oda súgta, hogy biz ez gyermekáldás jelei. Akkor pedig, hogy ne maradjon szégyenben Zsófia , a hercegnek el kell őt venni feleségül. És most már összejött a kép. Titokban akart találkozni régi kedvesével és meglógni a felelősség elől. A márkiné nagyon kedves és bájos jelenség , de hát a hercegnek nem szabad engedni ezt a gyalázatot elkövesse a gyermeke anyjával. Kellemesen csevegtünk a vacsora közben és mesélte Victória de Scarborough márkiné, hogy férje nagy vadász, van neki még cikk cakkban lövő puskája is. Tehát a vad hiába fut össze vissza eltalálja. Zsolodelli de la Scarborough márki most odahaza van egy nagy vadászaton azért nem jött még de rövidesen csatlakozik a nejéhez.
Vacsora után a hölgyek kedvesen felsegítették Zsófiát a szobájába , hogy pihenjen le. Most egy pár napot úgy hiszem elidőzünk a szállóban és bebarangoljuk a környéket. Nagyon szép a táj s van elég látnivaló is. Sokat beszélgetünk az újvilágról és már Zarver grófnő is hajlik rá, hogy utunk végén, ha Vox grófnő kedves vendéglátásának vége lesz hajóra száll velünk és utazik velünk.
Jó éjszakát kívánva elbúcsúztunk társainktól és élveztük a szobánk ablakából a gyönyörű csillagos éjszakát. Mikor Gyöngyikém mutatja, pszt. lát valakit közeledni a fal mellett. Egy köpenyes alak egyenesen a márkiné Tupirelli ablaka felé. Csak nem ez a szoknyapecér várta meg míg mindenki elalszik ? A sötétben nem látni csak az alakot aki mászik fel az ablakba , de jaj valami vinnyogó hangot hallatva elbiceg , vissza csúszott s gondolom megüthette magát. No majd kiderül holnap ki sántít. Kuncogtunk a poluljárt hódólon. Még mikor ágyba kerültünk is reszketett az ágy a kuncogástól. Legjobb mondás erre „ legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység „.

no jó éjt....., hrrrrr hrrrr

folyt. köv. Vaduzban