18. fejezet Kényszer megálló
2005.09.07. 22:18
-
fejezet.
Kényszer megálló
Kemény út állt előttünk, mindezzel tisztában voltunk. Egy dolog nem volt bekalkulálva nevezetesen az út minősége. Helyenként mély kátyú, majd oly poros, hogy a függönyöket le kellett engednünk, mert a por a torkunkat kikezdte. A hölgyek illatos zsebkendőjüket tartották arcuk elé, hogy megszűrjék a finom port. Sokszor a bakon ülő kocsist alig látni nem , hogy ezt a csodás vidéket. Így történhetett meg, hogy nem vettük észre a mögöttünk haladó hintóból érkező segélyjeleket. A véletlen hozta, hogy az út kanyarulata tette lehetővé az észlelést. A függöny résein keresztül arra lettem figyelmes, hogy Zsófia hercegnő hintója ablakából valami ismerős női fehérneművel integetnek de cudarul. Felhívtam útitársaim figyelmét erre. Kiszóltam a kocsisnak, hogy egy alkalmas helyen álljon meg és győződjünk meg róla miért ez az eszeveszett integetés. Kocsisunk egy laposban leállította a lovakat és hála a mindenhatónak kiszállhattunk a pór fogságából. Álmomban se gondoltam volna, hogy Balage de Valeyrac herceggel van baj. Én teljesen abban a hitben éltem és keltem útra, hogy meggyógyult, de fájdalmasan kellett tudomásul vettem a tényt. A herceggel komoly szellemi problémák látszottak körvonalazódni. legelőször is elsősegélyt kell nyújtani neki. Nagynénje Zarver grófnő rimánkodott, hogy ha istent ismerünk segítsünk Kedvesemmel a hercegen. Zsófia de Pavarit legelőször is kikérdeztem mik a tünetek , hogyan kezdődött. Nos a herceg minden átmenet nélkül kínaiul kezdett beszélni hozzá. Ez még nem lett volna különös, mert mint tudvalevő Yie Lao halála megviselte, még ha érdekből házasodott is. Csak a gyógyfüvek hatására túltengett benne a Venusdombus Ciciccus. Le is tépte a bugyogót Zsófiáról, Ő először másra gondolt s nem ellenkezett, csak mikor vérben forgó szemmel nekiesett akkor ijedt meg és kezdett jelezni felénk. Még jó, hogy Gyöngyimmel előre látóak voltunk és készítettünk plusz főzetet, így mikor ez a kissé bekotort herceg lenyugodott egy pinttel megitatott vele Zsófi s közben valamit karattyolt neki , mintha ez lett volna „ kend esze teng leng-míg- nem iszik–ebből-luk-nem -lesz” ez gondolom kínaiul jelentősége lehet, mert püszü kutyává változott a herceg. Ez az „ Agyulusz helyrerázusz” nevű keverék. Aminek a keverési titkát nem bocsájtom közre mert védett. A füvek„ egyszer használt útilapu”szárított keresetlen fehérkutyaszar” „ néma kakukkfű „ és ezt tiszta vizelettel összekeverve. Mondta is egyszer egy nagy bölcs”van egy pint brunyád tiéd a világ” legalábbis kuruzslásban. Tanti, mindent megtett unokaöccse gyógyulásáért önfeláldozón csurrantott neki , mert Ő hála istennek meggyógyult. Ha nem javul a herceg egészsége gyámság alá kell helyezni, de erről még korai beszélni. Ezen a sokkon túljutva kezdtünk szedelőzködni, mert még a szálló odébb van és nekem is illene a kötelességemnek eleget tenni és az úti beszámolómat a kiadómnak eljuttatni. Most, hogy megálltunk a ketrecből magamhoz is vettem egy Postfacht Galambuszt és az elkészült jegyzetet elküldtem vele a Winner Cejtunghoz. Mindenki visszament kocsijához és útra keltünk Vaduz felé s remélem már több megálló nem lesz.
folyt. köv. Vaduz
|