16. fejezet.


Végre elindultunk



Hála a kaporszakállúnak a Tanti mesterkedése nem jött be és a vajda kosarat adott a hercegnek. Neki más elképzelései voltak a lányával, mert hát a vagyon szaporítása nemcsak arisztokrata betegség, a hercegnek meg a címén kívül csak az állandóan éhes alfele van. Vagyis két pusztája van a „pusztasegge és a pusztafarka”. Bocs. Zarver grófnő nem hagy fel az élcelődéssel, mármint a legelést illetően, de akkor sem árulom el a keveréket inkább csurrantson be.
Fogadósunk egy áldott lélek, nagyon nehezen búcsúzott tőlünk a bevétel miatt, no meg csak jó társaság voltunk. Zárvízi grófék még maradtak jól esik a pihenés a csendes környezetben.
Sikerült szállásadónknak az újdonsült „ grófunknak és hercegnőnknek „ hintót szerezni , he he a sóher Tantinak kellett fizetni. Mert a hercegnek egy fityingje se , mint azt volt említettem, és mint a püszükutya ment a Zsófikája után. De egyben örültünk is neki Gyöngyimmel. Nyugtattam is szegényt , mert ideges volt a lebukás miatt, de Maris nagyon jó játszott és a bestiának még tetszett is, hogy Valeyrac herceg kullog utána. Jaj ez a Balage de Valeyrac olyan , mint vadászkutya ha szagot fog nem engedi a vadat és most nemes vadat szimatolt. Nem is tágított az ő hintójukba vette be magát. Mihály de Tóvizű gróf mit szól ehhez ??? nehogy kikössön nálunk, de akkor a Tantit szórakoztatja. / he he / . Majd el felejtettem a legfontosabbat légipostán feladtam az üzenetet Vaduzba a „ Tiroli Wald” szállóba , hogy egy szobával több az igényünk. Levelet a „Galamb of Postfacht” buruck cég vállalta dupla légörvény díjjal. Az a lényeg minden rendben menjen. A másik sürgöny Párizsba ment Vox grófnőnek, hogy nyugodtan sétáljon a „ Schansonizén” mert csak most indultunk útnak ezt a „Kékvércse Parlevu Franc „ levélküldő vállalta. Sok a dolgom ezekkel az arisztokratákkal. Sokkal jobb az indiánoknál az ember egy jókorát szellent és tudják, hogy még hánynak terítsenek, mert vendég jön. Már messziről megérzik. No mindegy ne keseregjek most itt kell helytállni. Látom én ha nem is mondja Harmatgyöngyöm Ő is kívánkozik haza. Ó de rég írtam le ezt a nevet. Mily kedves szép szó. Csak lesz egy kis bonyodalom arról még senki se mer beszélni. Az egyik kézbesítő akiből nem lett galambleves útközben / ilyen ínséges időkben / hozott egy levelet amit még ídejében lekapcsoltam. Ugyanis jelezte egy régi ismerőse Balage de Valeyrac hercegnek, hogy az útja erre vezet és csatlakozik a társasághoz. Ki nem más , mint Victória Scarborough de Tupirelli kihez hajdanán gyengéd szálak fűzték a kis Balagénkat. Azért is féltem a kis szoknyapecért, mert Victória férje gróf Zsolódelli de Cognac híres a vadász trófeáiról és úgy hírlik még cikk-cakkban is tud lőni. Na mindegy nálunk úgy mondják „ nyíl bele azt nem ugrál”.
Ha a hercegnek eszébe jut az újvilágba velünk jönni akkor ezekről a szokásokról le kell mondani mert akkor nemcsak a skalpjától szabadulna meg, hanem a kiscsaptól megszabadítva huzatossá válna az alfele.
Maradjunk mi csak eme festői tájakon és élvezzük az utazás adta élményeket. Gyöngyim kapott emlékbe Zárvízi házaspártól valami csodás illatú parfümöt az egész hintóban fenséges illat volt.
Jobb oldalon egy nagy csorda tehén legelte a kövér füvet ami itt a sok eső miatt nem ritkaság. Zarver tanti azzal a huncut mosolyával rám nézett nem bírta ki. Gondoltam várj csak lesz még „kutyára hintó”. Visszaadom én. Próbálok írogatni az én kedvesemnek, de úgy gondolom az együtt töltött időt inkább vele élvezzem. Majd írok hajnalban mikor a nap még csak óvatosan néz be az ablakon és gyönyörű alakján csüggök szememmel. Oly szép mikor hosszú gyönyörű haja végig omlik a testén és bársonyos bőrét csak ez fedi. Még a nap is belepirul a látványba. Így álmodozásomból a valóság zökkentett ki, mert felsóhajtott Tanti, hogy ugyan mi lehet a másik hintóban. Én megjegyezni kívánom a herceg fülig szerelmes és se lát se hall csak szorongathassa Zsófia de Pavari kezét. lehetséges, hogy egy rövid pihenőt engedélyezek Vaduz előtt, mert én is kíváncsi vagyok, de ezt nem kell tudni Tantinak. Gyöngyimmel mi is így vívjuk magunk közt.

folyt. köv. Pick-nick a Vaduzi úton