12. fejezet Látogatás a táborban


Gyönyörű reggelre ébredtem. Az ablakon kitekintve az őszi napfény mindenhova bekukucskált s a melengető sugarával simogatta a tájat. csak a ború árnyéka végigsuhant arcomon mikor eszembe jutott Valeyrac herceg, hogy a vajákos asszonynál sínylődik. zavaros ez a história nekem de majd elmondja ha visszaemlékszik, mi is történt.
A reggelihez készülődtünk mikor már Zarver grófnő a jó kis Tanti már megjárta a cigány-tábort

unokaöccse hogyléte után nézzen. Nagy boldogan mesélte, hogy már kezd életjeleket adni magáról amely abban merül ki, hogy a lányok szoknyája alá nyúlkál önkívületet színlelve.
Reggeli közben elhatároztam, hogy magam nézek a dolog után , saját szememmel akarok meggyőződni az állapotáról. Marisnak úgy is van házi feladata azt csinálja, majd számon kérem.
A grófnők meg Jóskának a farigcsálásával lesznek elfoglalva. A tervem kész volt, hogy hogyan közelítem meg a tábort.
A fogadós egyik emberétől kértem egy használós ruhát és abba beöltözve a kertek alatt kimentem az etnikai táborba. Nos ahogy öltözködök a folyosón suttogó hangokat hallok. Kíváncsi természet lévén kezdtem jobban odafigyelni , mivel becses nevem is szóba került. A két grófnő igencsak szövetkezik valamiféle gyógymódra amivel a széljárásom akarják csökkenteni. Nos ebből nem esztek lányok, - így én !
A hátsó kijáraton úgy angolosan megléptem és irányt vettem a tábor felé. A völgy keleti részén szekerekből sátrakból összeállított tábort képzeljenek el. megdobbant a szívem , egy kicsit emlékeztetett az indián barátaimra, de ez azért messze nem olyan. Az egyik sátor előtt sokan álltak gondolom ez lehet a vajákos asszony irodája. Nem tévedtem. Közelebb lopóztam kifürkészni a dolgokat, az öltözetemben teljesen beleolvadtam a közönségbe. Egyszer kijött a vajákos asszony a következő áldozatot szólítani akkor pillantottam meg. Egy pillanat alatt libabőrös lettem, az összes szőr felállt rajtam a látványtól. Gyengébb idegzetűek lapozzanak most. Először is az életkora szerintem felmérhetetlen. Egy gyengébb szellentésemmel kilőném a világűrbe, olyan szotyorodott volt szegényke. A hangja Istenem csak ne riadjak fel álmomból.
A mosolya egyedi ; páratlanul szép gyöngyfogsorát megvillantotta amely az orrlikától balra egy sárga valami kandikált ki a szájából. Annyira csúf volt, hogy az már szép. Bőrét gondolom, mint folyadék utoljára a magzatvíz érintette. Egy idő után lepereg a kosz magától.
Elborzadtam ezen a sterilitáson. Az én Valeyrac hercegem ilyen klinikán van ? Te jó ég ! S még a két nő engem is ide akar beutalni. Brrrrrr !
a szekéren a felirat:
„ Holló vájja ki a szemed Hospital „

Az egyik szekéren volt a kórterme a betegnek és egy egész szemrevaló cigánylány sürgölődött körülötte. Amint bekukkantottam saját szememmel meggyőződhettem róla, hogy a herceg igencsak javul, mert az életösztönei működnek, állandóan a szoknya alatt keresett valamit.
Lehetséges lenne, hogy a lány a gyógyszert oda rejtette? Fura hely de nem csodálkozok már semmin.
Meggyőződtem a herceg állapotáról és nekem ez elég, majd Tantija aki idehozta ki is váltja.
Ahogy jöttem titokban vissza is tértem a fogadóba. nem szoktam inni tüzes-vizet, de most a fogadóstól kértem egy kupicával.
Lefürödtem és a társaság tagjaihoz csatlakoztam. Mélyen hallgatva a kiruccanásomról, no meg , hogy tudomásom van az ellenem készülő merényletről.
Az udvaron összefutottam Marisommal aki szerette volna a leckét felmondani. Mondtam neki most fáradt vagyok, ha lehetne egy órácska pihenőt tartok és utána. Rendes volt és megértette, így össze tudtam szedni gondolataim a kiruccanás okozta sokk után.
Felmentem a szobámba lepihenni és úgy beleszundítottam, hogy a vacsorára hívó gong ébresztett fel. Így majd csak holnap folytathatjuk a tanulmányokat.
Remélem nem lesznek rémálmaim. Kerültem a nehéz ételeket, csak könnyű pástétomokat csipegettem és egy kis pipihúsit. láttam a hölgyek furcsán néznek , lehet , hogy megneszeltek valamit. Ezektől a keverőktől minden kitelik. No majd látjuk , résen leszek.
Ahogy a mohikán cserkészek mondják ; „ Légy résen „ a lány mondja rá „ A rés készen „ ezek bölcs mondások. Jaj majd elfelejtettem otthon a mohikánoknál a varázsló a Ritkán Igazat Mondó egy szépség a vajákos asszonyhoz képest, pedig az se szeret mosdani. Na erről ennyit.
Találkozunk holnap.


folyt. köv. Pihenő második napja