10. fejezet : Utazás Bludenz festői vidékén

Legnagyobb egyetértésben indult útnak a társaság. Most, hogy megoldottuk a Herceg problémáját hagyni kell a természet rendjét uralkodni rajtuk s a pihenőket értelmesen használják ki. Eddig nem ejtettem szót a hegyi utakról. Nos nem egy sztráda az biztos , kissé illeg-billeg a hintó s össze döccenünk benne. Vannak szakaszok ahol életveszély beszélni, mert leharapja az ember a nyelvét.
A táj annál csodálatosabb jobbról a Garsellakopf csúcsa balról a Gallinakopf hófedte orma , melyet festő ecsetje se tudott volna szebben festeni, csak a természet nagy alkotója. Csak érintőlegesen beszéltünk a politikai helyzetről s ezért nagyon hálás voltam Zarver grófnőnek, hogy megbízott értékítéletemben. Nem hiába választottam ezt az eldugott hegyi utat. Egy a szépsége lenyűgöző másrészt távol tartottuk magunkat a girondisták és a jakobinusok hatalmi harcától. Előző szállásadónk szörnyű véres dolgokról mesélt a bor hatására kicsit kiszínezve, de ha a fele is igaz volt jobb , hogy a hölgyekkel ezt kikerültük. Feje tetejére állt a világ. Itt a hegyek között hamar leszáll az alkony így igyekeztünk a Schaanwald-i Muskátli fogadó felé.
Nos megérkezvén majdhogy vacsora idő is volt már. A nevéhez méltó volt a fogadó. Az ablakok telis-tele muskátlival, mint egy virág folyam lett volna mind. A fogadós és neje hófehér kötényében az asszonyság szép főkötőjében állt a bejáratnál és illendően fogadott bennünket. Mondták már várták megérkezésünk. Akkor jöttem rá, hogy ezeknek a hegyi jódlizóknak ez a dolguk . El jalalahizzák a hírt. Gondolom ez olyan kódolt szöveg mert hiába állnának a hegytetőre a Mutogatós Ti-Ti-Tá módszerrel nem látnák egymást pláne ha köd van.
Azt meg ott fönn úgy mondják „ nagyfeneködvan”jalalahi-jalalahó. Az utóbbit télen a hó miatt.
Elfoglaltuk szobáinkat a személyi poggyászt az alkalmazottak felhordták. Marisnak ilyen úri élete még nem volt. Talán már hiányzott neki a biliürítés vagy más mert sokszor úgy ment , mint a bolygó hollandi. Lehet, hogy Kackiás kezelte le rendesen, mert senki nem figyelte mit tesznek a társzekéren. Vagy a Herceg hiányzott neki!!! Az az Ők kis lakosztálya volt az úton.
Szobánk szerencsére megint jó kilátással rendelkezett. Ablakunkból a majd kétezer méter magas Gurtis Spitz csúcsára nézett. Ahogy az ember letekintett a völgybe , a hegyoldalról alázuhogó évszázados hóolvadás lenn egy gyönyörű kis tengerszemet hozott létre. A fogadóstól tudom, hogy másnap közvetlen közelről fogjuk látni, mert az út mellette halad el Schaanwald felé. Egyszóval a sík vidékhez szokott embernek ez tömény szépség amit nehezen és sok idő alatt dolgoz fel. Kedvesemmel megint szép estének nézünk elébe . Örülök, hogy rátaláltam , mert Ő is oly romantikus alkat , mint én. Habár a humor sem áll távol tőlünk. A fogadó étkezőjéből finom vadpecsenye illat lengedezett. Az íncsiklandozó étel gyorsan összeterelte a társaságot és mindenki szorgosan falatozott és a testes borocskát is küldte utána.
Nagyszerű ember ez a Valeyrac herceg , mert felállt és megkocogtatva poharát jelezte köszöntőt akar mondani. Név szerint megköszönte mindannyiunk fáradozását egészségéért huncut mosolygásával csak kicsit tért ki a „ brunyalusz” kúrára, de ha az segített hát nincs apelláta. Szívesen adtam volna én is ha kellett volna gyógyító gázt is de arra nem volt szükség. Pedig az örökre kigyógyította volna a szag allergiából. Mondta azt köszi nem kéri , mert a haja is elhullana. Mai napig nem értem mi közös a gyógyító gáz és a haj hullás között. Ahogy iszogatott minduntalan Maris felé sandított aki úgy tett, mint aki nem veszi észre. A kis szűk-szemű is észrevette és úgy rugusz bokandusz hercegusz, hogy az jajdusz és kijózanodandusz. Röviden szem nyom ki rúg segg szét. Csak annyit mondott; fenn kínai figura s a herceg belesápadt. Nos én nem is voltam ezek után kíváncsi erre a figurára. Pedig fúrta az oldalam a kiváncsiság, talán egyszer megtudom. Kulcslyukon meg nem illik leselkedni. Jó nekünk a hagyományos a „ szeretkezus- gyengédusz „. Zarver grófnőn láttam büszke unokaöccsére, most már rögeszméjévé vált, hogy el akarják rabolni. Most már én is kezdek megbocsájtani neki amiért összehozott Kackiással egy dézsába. Mintha én másságos lennék. Nem tudott mivel kötözködni , mert Maris hiányzik neki. No lassan elcsendesedik a ház a tájra is rátelepszik a sötétség. Még egy-két gyors hírt jódliznak el és van nekik ez a hosszú havasi duda vagy mifene azt fújják. De ahogy füleltünk kedvesemmel mondom neki olyan ismerős a dallam ; figyeld csak ; az egyik irányból az jött „ julilulis-julilulis „ vissza hanzi-hanzi „ vissza „ a dudával „ dugidugi-jaluliluliluihu „ vissza „ joljoljalalahihu-dejalallahi” és utána elcsendesült minden. Az ablakokat nyitva hagytuk csodás volt ez a kora-őszi idő.


folyt. köv. Bludenz felé megkezdődik a tanulás....