8.fejezet. Tiroli hegyek között...

A Kitzbüheli fogadóban nem kakas kukorékolásra ébredtünk hanem a helyi szokás szerint jódlizva ébresztik egymást az emberek. Most ezek a jódli- távirdászok vagy a hidegtől ilyen vékony hangúak , vagy direkt magtalanokat alkalmaznak erre a pályára. No mindegy de úgy kiugrik az ember az ágyból, mintha kilőnék. Csodálatos ez a felkelő nap csillog a harmatos füvön, bokron s a fák levelén. Itt minden hajnalban van egy kis eső, de utána hét-ágra süt a nap. Ezért olyan dúsak a legelők. Liliom grófnővel hamar elkészülünk és lesiettünk a fogadó étkezőjébe ahol roskadásig teli finom friss étkekkel az asztal. A bőséges reggelit elfogyasztva kisétáltunk a grófnővel és leültünk egy padra beszélgetni. Nagyon művelt hölgy oly széleskörű ismeretekkel, hogy ámulok s nem szégyen de sokat tanulok tőle. Valósággal iszom szavait. legjobban a hangja bűvöl el. Útitársaim is előkerültek és Zarver grófnő aki mindenre odafigyel beosztotta a kocsik sorrendjét. A társzekeret szigorúan a végére rendelte, a Herceg és szűk-szemű barátnőjén a grófnő rajta tartja a szemét; mondta is Liliomom, hogy valami nincs rendbe a herceg körül, mármint szellemileg. Az a kényszerképzete, hogy Kínába megy. Csak azt nem értem akkor miért Tirolon és Svájcon keresztül ? Legyen az Ő titka csak Tanti a nagynénje valami naplót említett ami bizonyíték arra, hogy figyeljük, nehogy a végén még harapjon is. A grófnő azt hitte , hogy versekről duruzsolunk a kedvesemmel, csak ezt beszéltük meg és az Ő aggályait. Inkább mi is az út szemlélésének szenteltük figyelmünket. A grófnő is teljesen beletemetkezett a tájba. Csodálatos hófödte csúcsok között haladtunk. A legelőkön marhacsordák , szinte sajgott a szívem , mert a préri jutott eszembe ahol a végelláthatatlan tájon a bölény csordák legeltek. Eszembe jutottak az indián barátaim. Liliom grófnő észre is vette a gondterhelt felhőket. Röviden elmondtam neki s Ő megértőn bólintott.
Utunk Innsbruckon át halad , de úgy döntöttünk, csak a Sankt Auton am Arlberg híres fogadójánál állunk meg ahol meg is szálunk. Muszáj beiktatnunk ezt a vidéki utakat, mert ezt a részt nem érintette meg a forrongás szele és így nyugodtan tudtunk utazni. Mielőtt Svájcba átlépnénk még úgyis meg kell állnunk Blundernél és majd csak utána a Bregenz-i határállomás és hágó átlépése. Most átadom magam egy kellemes érzésnek, mert kedvesem a vállamra borult és úgy követi a táj szépségeit gyönyörű barna szemével. Csodás illata betölti teljesen a környezetem és én is csak a tájban gyönyörködöm, úgy érzem nemsokára egy szép verset írok neki az élményekről.

Illatfelhőd, mint szerelmi fátyol
magához vonz, mint az álom
a hintó egyenletes ringásában
átkarolva tartom vállad
gondolataim messze járnak
a jövőt tervezik sok boldog

szeretetteljes éveket nekünk....

Álmainkból Zarver grófnő hangja térített vissza a mába. Szólt a kocsisnak, hogy álljunk meg egy rövid pihenőre és nyújtóztassuk meg elgémberedett végtagjainkat. Már ideje volt.
Nagyon jó ez a tapasztalt hölgy velünk. Pattogósan kiadta az utasításokat , Maris és Józsi plédeket terített le és kipakoltak egy kis piknikre. Addig rövid sétát tettünk mivel szólított a természet a cserjésbe. A Herceg a kis vágott szemű barátnőjével sokáig volt oda. Meg is kérdeztem tőle, - ha nem veszi tolakodásnak nem találta meg vagy nem tudja a fogadót megvárni, hogy a 64-es figurát kipróbálja. ( mellesleg fogalmam sincs, hogy mi ez csak ő nagyzolt ezzel ) Kissé karikásak a szemei , csak be ne csavarodjon szegény.
Ebben a csodás környezetben oly jól esett a fogadósné útravalója. Erre nagyon szívélyes emberek laknak , az ablakokban bármerre haladunk gyönyörű muskátlik, mindenütt virágok és ez a (jalalahi) jódlizás, de hát a lányok is akkor ez lehet, hogy olyan mikor a párját hívja a túzok csak az dürrög, még jó hogy nem jódlizik:)))))Az idilli uzsonnával végezvén újból útra keltünk é s Zarver grófnőnek elkezdtem mesélni az út irányunkat, mert érdekelte miért erre megyünk. Egész Nantes-ig kidolgoztam az úti tervet mivel én már idefelé végiglovagoltam és tapasztalatom volt, hogy merre kerüljünk.
A sok helységnévvel nem untatom a kedves olvasót, de van még út előttünk.


folyt. köv. Megérkezés Sankt Auton am Arlberg-be