5.fejezet Megérkezés …, újra európában


Hála a „Nem Érsz Utol Sas „ legénységének sikeresen landoltunk Saint Malo kikötő közelében.
Legnagyobb csodálatomra a légijármű azért bírta ennyire jól, mert bölénybőrből készült tömlők tartották a magasságot. Most jöttem rá , hogy mikor süllyedni kellett miért fogták a csőrüket be a rászállt madarak. Nos nem is akármilyen gázzal volt töltve. Süllyedéskor mindig egy kicsit ki kellett engedni. Azért a legénység derekasan helytállt szegényeknek úgy sípolt tüdeje , mint a bécsi katedrális orgonája.
Mikor kifizettem a viteldíjat és csomagom magamhoz vettem elbúcsúztam eme kiváló segítőimtől.
Azon nyomban a kikötői prefektushoz siettem, hogy hivatalos papírokat szerezzek. Szerencsére korrumpálható volt és így teli jó tanáccsal és menlevelekkel bizakodón nézhettem jövőm felé.
Alapos estebéd után amelyet egy jó nevű fogadóban költöttem el, lepihentem, hogy az út fáradalmait kialudjam. A fogadó neve „ Leveszlek Míg Alszol”.
Csodálatos álmaim voltak ; megjelent jegyesem s kis versike született belőle :

Egy légies lányka hajolt fölém
fekete haja arcomhoz ért,
mint virágoskert összes illata
szívem lágysága simogatta....,

Reggel korán kelvén kis útipoggyászommal a megadott címre a további útra lovakat bérelni.
Egy holland származású utazási iroda tulajdonosához „ Fekete Ló van Nekem” úrhoz. Egész kontinenst behálózó ló-állomásai vannak. Így váltott lovakkal repülök a szerelem szárnyán.
Egész francia hon forrongott, most valami szicíliai indián Nap Leon csinálta a balhét. Kis alacsony mitugrász, de valahogy idekeveredtek a japán kubikosok is úgyhogy képzeljétek ezt a felfordulást.
Nagyon jó lovakat tudtam bérelni, mert első állomásom Genf lett volna ha ez az átok gebe nem makacsolja meg magát előtte pár kilométerrel. Meg állt és azt nyerítette, hogy innen vigyem én tovább. Hát, hogy haladjak hátamra kaptam a Rárót és nagy durrogások közepette értem be Genfbe.
Kisebb pihenőt kellett tartanom bármennyire is hajtott a szívem Harmatgyöngyhöz alias Liliom grófnőhöz. Megszálltam a „ Csoki van Elég” fogadóban , mert ez is a holland tulajdona volt.
Az út nagyon megviselt és emiatt mély álomba is merültem még azt hiszem álmodni se volt időm.
Reggelre ébresztőt kértem a fogadóstól jó koránra. Hajnali ötre húzta a kakast kukorékolni.
Hajnalban arra ébredtem, hogy a kakri pajtás a kukorékolás után jó ízes magyarsággal olyan kacskaringósat káromkodott s úgy vettem ki belőle, hogy mintha közte lett volna kedves jó édesanyám is. A nyergelt ló már várt s remélem nem dumcsiztak az előzővel, mert akkor ezt is cipelhetem. Innen már egy kicsit nyugisabb volt az utam és hála a teremtőnek dagadt fenékkel amin egy árva szellentés se fér ki, megérkeztem Bécsbe ( magyarul Wien ) ahol azonnal felkerestem barátom aki helyettesített míg távol voltam. Míg kényelembe tettem magam felvázolta Zarver grófnő szerepét , a Hercegét, hogy minél tisztábban lássak. Egy kissé furcsa lesz az arisztokráciába vissza zökkennem, a grófnőért mindent.
A fáradságtól kinyúlva ágynak dőltem, hogy másnap kipihenten jelenjek meg a színe előtt. Mielőtt lefeküdtem megkértem alteregóm, hogy értesítse a grófnőt megérkezésemről.

folyt. köv. Találkozás.....