Ébredj Magyar !




Mikor lesz már végre, hogy a sok szív egyet érez?
E sokszínű nép méltó lesz Árpád nevéhez.
Kik hajdan elindultak messzi távolból,
az ismeretlenbe boldogulni.
Útjukon tizedelte tatár, besenyő nem válogatva,
hogy asszony, lány, vagy csecsemő.
Átlépve sok szenvedés után Vereckét,
hazává vált e kárpátok bércei közti vidék, hol a
himnusz fohász s ima,
szívünknek heves dobbanás,
minden sora dallama könnyt-patakká indítá'

Távol messze hazájától kit a balsors messzi kergetett,
ott is él hazájáért érző -, tenni vágyó magyar-ember,
itt vált felnőtté, s cseperedett, nem feledvén a szépséges alföldet,
rónáit , ligeteit, fűben meglapuló nyulait, szelíd őzet,
mely kutatón tekinget, a vadászra figyel.
Mit a Szőke Tisza kettészel
vagy a Dunán-túli lankát, s dombot,
suhanó szelet ormai közt bolyong,
várai ezernyi balsorstól nyögött.

Ti megbékélni nem akarók...!
darabokra zúzzátok, mit elődeink
vérrel..., verejtékkel építettek,
harcolva külhoni seregekkel,
most magyart - magyarnak ugrasztva,
magatoknak tudva fekélyes uralmat.
Érezd felelősséged !
Nemzeted nyögi döntésed súlyát !
Egyformán anya vajúdott értetek ,
s kínokkal adott új életet.
Feledvén minden áldozatot,
felnőve testvéretek torkának ugrotok,
azért a mulandó földi semmiért ?
mi hamis csillogás, mit sem ér...

Mikor érted meg magyar ?!

Magadnak ásod nemzet-sírodat,
hová magad jövőjét temeted !
Ébredj ne hagyd !
Tépjen érdek négyfelé, mint Vazullal tették
ezt akkor is a politika kívánta.
Ne ess magyar az ősi hibába.
Kerekedj felül kicsinyes érdeken,
mi csak átmeneti földi léteden.
A nagy elszámolásnál az ítélőszéknél,
oly pörén állsz, mint más Isten előtt.
Itt a földön nyújts jobbot barátidnak,
ne fogyjon e nemzet, mint a hold sarlója

2005.aug.